2010. február 24., szerda

Nyomozzunk!

Különféle tárgyakat tegyünk szokatlan helyekre. Például egy kanalat a vázába, egy papucsot az asztalra,...
Kérjük meg a gyereket, hogy nyomozza ki mi nincsen jó helyen. Mikor egy egy dolgot megtalál akkor érdemes elbeszélgetni vele arról, hogy miért is van az a tárgy rossz helyen, hol kellene lennie, mire használjuk.
Fejleszti a gyerek megfigyelőképességét, és a logikai készségét is ha jól átbeszéljük a dolgokat vele.
Egészen picikkel is játszható, bár nyilván akkor a megbeszélés rész eléggé egyoldalú lesz anyuka részéről :)

2010. február 17., szerda

Galambos - Csehország

(Na holubka)

Ennek a gyerekjátéknak az eredete egy régi morva népi táncjáték, afféle párválasztó, amelyet azután falusi lakodalomban jártak. Később ez a felnőtt variáns feledésbe merült, és maradt a gyerek változat. De ennek a lényege is a párválasztás.

Minél több gyerekkel érdemes játszani. A gyerekek körben állnak, és egymás kezét fogják. Egyikük a kör közepén áll, és két sarkánál egy kendőt tart a kezében. Az egymás kezét fogó gyerekek egy dal ütemére körbe lépkednek:

Kemencén ül a gerle,
Onnan pottyan a földre,
Kihasadt a kis begye,
Párja sí-rí mellette.

Galambocskám ne zokogj,
Hozunk neked játékot!
Ha mégis sírsz, gerlice,
Inkább mi játszunk vele!

A középen álló gyerek ellenkező irányba halad, ha a kör jobbra lépked, ő balra. A kendőt két kézzel maga előtt tartja. A dal eslő szakaszának a végén odalép egy társához – ha fiú akkor lányhoz, ha lány akkor fiúhoz – és neki nyújtja a kendőt. A kiválasztott megfogja a kendő másik csücskét, és mind a ketten a kör közepére állnak. A dal második szakasza alatt a kört alkotók állva maradnak, és csak énekelnek és tapsolnak. A középen álló két játékos a taps ütemére körben forog a kendővel. Amikor a dal a végére ér, az eredetileg középen álló játékos beáll a többiekhez, és a kiválasztott marad középen, és a játék újra kezdődik. Ilyenkor a forgásirány is megváltozik.

2010. február 10., szerda

Csiklandos ösvény

Nagyjából 1,5 éves kortól játszható.

Alakítsunk ki különböző anyagokból egy útvonalat. Nyilván ez a szabadban a legpraktikusabb, de a lakásban is megoldható: leterítünk egy lepedőt, vagy az anyagokat cipősdobozok tetejébe rakjuk.

A kicsi gyerekeknek előszőr készzel érdemes végigtapogatni mindent, hogy érezzék a különféle anyagok milyen érzést adnak. Ezt lehet kommentálni is. Aztán behunyt szemmel kell az anyagokra lépve végigmenni az "ösvényen" és megnevezni mi van a talpa alatt, illetve milyen érzéseket kelt benne. Ez tipikusan az a játék ahol nem a győzelem a fontos, hanem a részvétel. :)

Megtanulják a gyerekek, hogy hogyan fejezzék ki amit érzékelnek, illetve, hogy különféle emberek ugyanarra az érzékelésre mást mondhatnak, és hogy tapintással milyen sok információhoz juthatunk a környezetünkről.

Miket lehet az ösvényre pakolni: faforgács, szalma, levágott fű, habszivacs, gyurma, madártoll, kavics, föld, homok, sár, pamut, fonal, dekorkavics, dekorgumi darabok, papírdarabok, bármi amit a lakásban/kertben találunk. Például a ragasztós oldalával felfelé lerakott maszkolószalag :)

Nagyobbaknak nehezítés
Nagyobbaknál eljátszhatjuk azt, hogy bekötött szemmel kell végigmenni az ösvényen és ki tudd több anyagot azonosítani.

2010. február 8., hétfő

Ugrás a kékre!

A játék lényege, hogy min. 6 különböző szinű kört/négyzetet tetszőlegesen helyezzünk el nagyjából 1-1,5 nm-en. Aztán lehet vezényelni: ugorj a kékre! Most a pirosra! Ugrás a zöldre! ....
Addig játszik egy játékos, amíg képes az utasításokat követni. Amikor nem tudja teljesíteni, akkor a másik ugrál, ő utasítgat.
Játszható csapatban is - úgy még érdekesebb.

A szinek mellett fejleszti a térérzetet, mivel minden ugrás előtt meg kell becsülni milyen messze van a másik korong, milyen erővel kell elugrani,... A babzsákos/dobálós a finommozgást fejleszti.
Kellékek és variácók a cikk további részében ...

2010. február 4., csütörtök

Nyelvtanulás

Borzasztó nehéz helyzetbe kerültem pár éve, de a probléma újra és újra felbukkan.
Arról van szó, hogy mikor kezdjünk nyelvet tanítani a gyereknek és főképp ezzel összefüggésben: milyen intenzitással és formában.
Most hagyjuk figyelmen kívül a kétnyelvű családokat, az egy spec. helyzet.
Alaptétel: a gyerek nem fog hamarabb megtanulni ha 1 évesen már tanítják, mintha 5-6-7 évesen kezdené csak el.
Ezt az alaptételt nem akarják anyukák elhinni. Mert ragad a gyerekre a nyelv is, mint a kosz, és minden egyéb :)
De nézzük a jellemző peremfeltételeket:
heti 1, max 2 óra. az órák ált. 30-45 percesek. Van 5+ gyerek, 1 oktató. Az oktató minőségét nem szavatolja semmi. Ha lánchoz tartozó, akkor csak a kreatív alkotások elkészítésének menetét tanulja meg azért a pénzért amit befizet, sem pedagógiát, sem nyelvet, nota bene nyelvoktatási módszertant nem tanul igazán.
A kiejtés kétesélyes.
Nem mondom, hogy káros, mert valószínűleg nem az. Viszont haszna sincs. 

Ilyen peremfeltételek mellett azt gondolm inkább pénzkidobás, mint valódi "előnyhöz juttatása" a gyereknek. Mert ugyebár ezt az érzelmi szálat pengeti mindeni... :(

Egy gyerek, ha megfelelő körülményeket kap 6-7 évesen nagyjából 3 hónap! megtanul alapvetően kommunikálni a környezetével az adott nyelven. És még 3 hónap, hogy jól és többnyire helyesen tudjon beszélni.

(igen tudom, nem minden gyerekre igaz, de a nagy többségre igen!)

Mikor és hogyan érdemes akkor mégis 6 éves kor alatt.
  • Naponta, kétnaponta. 
  • lehetőleg otthon. az otthonról hozott kultúra része legyen az idegen nyelv ismerete, használata. 
  • Játékosan, de nem kell készíteni, kreatívkodni állandóan. 
  • a  gyerek aktív szókincset tanuljon*
  • nem tanítani, hanem 2 éves kora előtt minél több más nyelvű szöveget halljon, hogy a hangzókészlet beépüljön. Később is érdemes minél többféle nyelven (nemcsak európai, de arab, japán,... ) pl. zenét hallgatni. 
*aktív szókincs. ez magyarban is gondok okoz. Pl. hazajön a kölök oviból darálja az évzáró versikét és ha anyuci belekérde, hogy fiam, mégis mi az a pünkösdi rózsa, netán mit jelent a "szeplőt hány" akkor néz csemeténk bután. Szóval nem csak idegen nyelven, magyarul is illik tanítani a kölköt :)

(a "szeplőt hány"-ra várom a megfejtéseket)

Azért jutott megint eszembe, mert a játékok többségét igen kis erőfeszítéssel ki lehet egészíteni, hogy nyelvgyakorlásként is szolgáljanak. Nagyon gondolkodom rajta, hogy ezt a kis kiegészítést megtegyem-e a játékoknál.....

2010. február 2., kedd

RSS

Elnézést, kicsit próbáltam variálni a hírolvasóval. Nem sikerült igazán jól. Sajnos valószínűleg újra fel kell iratkoznotok, ha szeretnétek megkapni a postokat. Feliratkozás a bal oldali sávban.

Kapd el a színt!

Nem egy bonyolult, de annál izgalmasabb játék :)
Nagyjából 1 éves kortól játszható az alapszínekkel. 
A vezető (anya, ovónéni, nagyi, egyik kiválasztott gyerek...) elkiabál egy színt és a többieknek keresniük kell valamit ami olyan színű.
Ez az alap, ezt lehet variálni.
Kertben/szabadban játszva:
- csak növényeket lehet megfogni,
- csak térd alatt érőket lehet 
- csak olyat amit nem érsz el, de rá tudsz mutatni

Szobában lehet körlátozni a tárgyak körét.

Egy színnel lehet több kört is csinálni. Ahogy nőnek a gyerekek lehet variálni az árnyalatokat és egyre több színt használni. Mivel lehet közben rohangászni/küszni/mászni/bújni :) kicsit jobban fárasztja őket, mintha egy könyvben mutogatnánk nekik a színeket :)

Elsősorban a színérzékelést és a térlátást fejleszti. Megfigyelhető, hogy melyik gyerek milyen beállítottságú: inkább a természet érdekli és hamarabb választ valamit a növények közül, vagy például szociálisabb társa inkább a másik gyereken lévő zöld pulóvert fogja választani.

Variáció1
Sétálás közben is játszhatjuk. Mondjuk ma Sárgával sétálunk felkiáltással menjünk és találjunk minél több sárga dolgot. 4-5 évesekkel már számon is lehet tartani, hogy éppen hány sárga dolgot láttunk.A számokat is gyakorolja közben a gyerkőc :)