Van valami a zoknikban ami nagyon tetszik az aprónépnek :)
Mosás után, vagy csak úgy, szórjuk ki a zoknikat a földre/ágyra, kinél mi praktiksabb.
Sokmindent lehet gyakorolni egy nagy adag zoknival.
1. kérjük meg a gyerkőcöt, hogy párosítsa. Ez főleg majdnem egy árnyalatú apa-zoknik esetében nem is olyan könnyű. Itt beszélgethetünk a színekről, árnyalatokról,... ha van rá lehetőség, akkor próbáljuk árynalatok alapján rendezni pl. a világostól a sötétig, vagy egy kupacba a világosakat, másikba a sötéteket.
2. nagyság szerint válogattasuk ki a gyerekkel a zoknikat, majd tegye párba őket.
3. gyakorolhatjuk az alatta/fölötte/mellette/jobbra/balra helymeghatározókat is.
4. rejthetünk néhány zokniba egy-egy apróságot. egy legofigurát, egy csörgőt, bármi ami belegér :) Amikor kölök megtalálja, elsőre a külső ránézés és tapintás alapján kell találgatnia mi van a zokniban. Aztán jöhet az, hogy belenyúl, de nem néz bele. Ha végképp nem találja el akkor kiveheti és megnézheti.
5. rögtönözhetünk bábozást is. Húzzuk a kezünkre és a gyerek kezére egy-egy zoknit és mehet a móka :)
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: problémamegoldás. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: problémamegoldás. Összes bejegyzés megjelenítése
2010. március 5., péntek
2009. szeptember 15., kedd
Problémamegoldás - lehetetlen/lehetséges szétválogatása
Látszólag egyszerű a feladat. Mi felnőttek viszonylag könnyen szétválasztjuk ezt a két fogalmat. De egy gyerek? :)
Nem árt arra is megtanítani a gyerkőcöt, hogy van:
Törekedjünk arra, hogy a gyerek maga próbálja meg indokolni mi, miért nem lehetséges, vagy éppen miért lehetne jó megoldás.
Nagyon érdekes megoldásokat fogunk hallani, garantálom.
Segít az áttekintésben - ha egy nagyobb volumenu dologról van szó - ha lerajzoljuk, vagy leírjuk a megoldási javaslatokat. Amikor még a gyerek nem tud olvasni akkor bizony a rajzolás elég érdekes kihívások elé állíthatja a szülőt....
Amikor elvetünk egy ötletet akkor azt áthúzzuk. A maradékok közül pedig kiválasztjuk a legmegfelelőbbet, illetve hagyjuk a gyerekeet dönteni, ha lehetséges.
Nem árt arra is megtanítani a gyerkőcöt, hogy van:
- ami fizikailag lehetetlen,
- ami lehetséges, de végkifejlet szempontjából káros,
- ami lehetséges, de nem jó megoldás
- lehetséges és jól fog elsülni.
Törekedjünk arra, hogy a gyerek maga próbálja meg indokolni mi, miért nem lehetséges, vagy éppen miért lehetne jó megoldás.
Nagyon érdekes megoldásokat fogunk hallani, garantálom.
Segít az áttekintésben - ha egy nagyobb volumenu dologról van szó - ha lerajzoljuk, vagy leírjuk a megoldási javaslatokat. Amikor még a gyerek nem tud olvasni akkor bizony a rajzolás elég érdekes kihívások elé állíthatja a szülőt....
Amikor elvetünk egy ötletet akkor azt áthúzzuk. A maradékok közül pedig kiválasztjuk a legmegfelelőbbet, illetve hagyjuk a gyerekeet dönteni, ha lehetséges.
2009. szeptember 10., csütörtök
Problémamegildás, kreativitás - az alapok
3-4 éves korban a problémamegoldás még sokszor elég primer dolgokban nyilvánul meg: told odébb és akkor eléred, és társai.
Amikor ilyeneket mondunk a legjobb szándékkal tesszük azt, azonban a gyereknek mégsem teszünk ezzel feltétlenül jót. Pont azért mert előre elkészített, előemésztett választ és megoldási képletet kap. Egészen 6-7 éves korig még nem képesek általában a gyerekek a komoly elvonatkoztatásokra. Tehát addig sok sok sémát megtanulnak az életről, a dolgok, a világ működéséről és a maguk működéséről. És ez így van jól. Biztos tudás nélkül a komibáció sem megy. Csak épp az arány a kész és az elkészítendő válaszok között néha nagyon az előbbiek irányába tolódik.
Véleményem szerint akkor segítünk a gyereknek a legtöbbet ha megtanítjuk kreatívan gondolkodni, és nem a sablonokkal töltjük fel.
A kreatív gondolkodás alapjai. Nézzük lépésenként egy példán keresztül. Szituáció - Anyuka ül a gyerekmedence mellett és olvas. Gyerek, több gyerekkel egzütt lubickol a medencében. A gyerekek egyszercsak nagyon elkezdenek fröcskölődni. A könyv lapjai vizesek lesznek.
Már az erre adott reakció is meghatározó. Több megoldás lehetséges, kinek-kinek habitusa szerint: leszidja a gyereket, arrébb megy szó nélkül, arrébb megy, de szóvá teszi, megszidja a gyereket, rendreutasítja, hogy így nem lehet viselkedni, stb....
Első lépés tömören összefoglalni a helyzetet, kiemelve a problémás pontokat.
Feltárni a problémához vezető lépéseket
Nézzük át együtt a megoldási lehetőségeket
Fontos! A kicsiknél még azt, hogy mire akarjuk a megoldást még előszőr nekünk kell kijelölni. Most például 2 logikus probléma van: mi legyen a könyvvel ah vizes lesz, hogyan lehet ezt a problémát megoldani? Vagy: hogyan oldjuk meg, hogy a könyv ne legyen vizes. Ezek a választások a szülőknek eléggé zsigerből jönnek - vagy kis gyakorlással onnan fognak jönni - és amint a gyerek nő őt is be lehet voni, hogy mire szeretné a választ keresni. Javaslom, hogy ezt azonban már akkor amikor maga a technika késszség szinten van a szülőben és ismert játékként a gyerek fejében. Mi most nézzük azt, hogy az alső problémára keressük a választ:
2. felváltva adjuk meg a válaszokat
3. tudatosan törekedjünk, hogy ne a sablonos válaszokat adjuk, hanem a gyerek lássa, hogy mi is merünk a "kockán kívül" gondolkodni. Ettől Ő is elkezd majd játszani a gondoloataival és igen érdekes megoldások születhetnek.
Lehetséges válaszok:
- Letöröljük egy ruhával/törölközővel (klasszikusan a szülő ezzel nyit)
- hajszárítóval megszárítjuk
Elég direkt és hétköznapi kapcsolat, azonban mivel a hajat behelyettesítette papírral, de az elvonatkoztatási képesség már tetten érhető
- betesszük a sütőbe!
Vegyük észre, hogy ez a válasz, bármilyen butusnak is hangzik, mivel mi tudjuk, hogy a papír valószínúleg elég/megpörkölődik, a gyerek részéről mégis nagyon komoly tudást és szintézist mutat:
- tudja, hogy a víz a melegtől elpárolog
- tudja, hogy a víz felszárításának módja a meleggel való kapcsolat
- tud mondani egy olyan eszközt a hétköznapokból amivel kapcsolatban valószínűleg soha nem látott ilyen működést, mégis megugrotta és összekötötte
- kitesszük a napra
- kitesszük a szélbe
Ez sem triviális, mert ehhez már tudnia kell, hogy a szélben pl. a ruhák jobban száradnak. Vagy van gyakorlati tapasztalata ez ügyben vagy meséltek neki erről. Itt is az elvonatkoztatás már jól látható.
- nem csinálunk semmit
- ....és még sorolhatnám.... ha megkérdezünk egy gyereket garantáltan tud mág mondani pár dolgot :)
Fontos!
Amennyiben van lehetőségünk a problémamegoldásokat kipróbálni, vagy konkrétan a problémát meg kell azonnal oldani akkor menjünk tovább. Ha csak, mint a fenti példában, elméletileg dolgozunk akkor itt hagyjuk is abba. A kisgyerekeknek nem kell még feltétlenül előre gondolkodni, terveznie, hogy mit tesz majd ha hazaér... Addigra ezernyi más gondolat jár majd a fejében, nem is biztos, hogy emlékszik már rá. Ráadásul, példánknál maradva, addigra a könyv lapjai rég meg is száradtak.:)
Folyt. köv - a lehetséges és lehetetlen szétválogatása; a probléma megoldása - az ötletek lefordítása konkrét feladatokká
Amikor ilyeneket mondunk a legjobb szándékkal tesszük azt, azonban a gyereknek mégsem teszünk ezzel feltétlenül jót. Pont azért mert előre elkészített, előemésztett választ és megoldási képletet kap. Egészen 6-7 éves korig még nem képesek általában a gyerekek a komoly elvonatkoztatásokra. Tehát addig sok sok sémát megtanulnak az életről, a dolgok, a világ működéséről és a maguk működéséről. És ez így van jól. Biztos tudás nélkül a komibáció sem megy. Csak épp az arány a kész és az elkészítendő válaszok között néha nagyon az előbbiek irányába tolódik.
Véleményem szerint akkor segítünk a gyereknek a legtöbbet ha megtanítjuk kreatívan gondolkodni, és nem a sablonokkal töltjük fel.
A kreatív gondolkodás alapjai. Nézzük lépésenként egy példán keresztül. Szituáció - Anyuka ül a gyerekmedence mellett és olvas. Gyerek, több gyerekkel egzütt lubickol a medencében. A gyerekek egyszercsak nagyon elkezdenek fröcskölődni. A könyv lapjai vizesek lesznek.
Már az erre adott reakció is meghatározó. Több megoldás lehetséges, kinek-kinek habitusa szerint: leszidja a gyereket, arrébb megy szó nélkül, arrébb megy, de szóvá teszi, megszidja a gyereket, rendreutasítja, hogy így nem lehet viselkedni, stb....
Első lépés tömören összefoglalni a helyzetet, kiemelve a problémás pontokat.
Kicsit kissebb lendülettel gyerekek, mert vizes lett a könyv.ez az első mondat definiálta a problémát - nem a mit tegyünk, hogy ne fröcsögjön a víz lesz a probléma, hanem a könyv lapjainak vizessége. Kevés gyakorlás után a kezdőmondat megfogalmazása nem lesz már probléma, de tény, hogy bele kell jönni. Nem erre vagyunk "programozva".
Feltárni a problémához vezető lépéseket
Vajon mitől/hogyan lett vizes a könyv amit olvasok? Nincs ötletetek?Erre a 3-4-5 éves korosztály sokszor nevetésbe tör ki, h a felnőtt milyen butus, h nem ismeri fel azt ami evidens. Ez a maga nemében önbizalomerősítő is. És mivel már nevetnek a kölkök könnyebb továbblépni és bevonni őket még jobban :) És persze benyögik közben, hogy mert ők fröcsköltek. Ezzel az a probléma is definiálva lett.
Nézzük át együtt a megoldási lehetőségeket
Fontos! A kicsiknél még azt, hogy mire akarjuk a megoldást még előszőr nekünk kell kijelölni. Most például 2 logikus probléma van: mi legyen a könyvvel ah vizes lesz, hogyan lehet ezt a problémát megoldani? Vagy: hogyan oldjuk meg, hogy a könyv ne legyen vizes. Ezek a választások a szülőknek eléggé zsigerből jönnek - vagy kis gyakorlással onnan fognak jönni - és amint a gyerek nő őt is be lehet voni, hogy mire szeretné a választ keresni. Javaslom, hogy ezt azonban már akkor amikor maga a technika késszség szinten van a szülőben és ismert játékként a gyerek fejében. Mi most nézzük azt, hogy az alső problémára keressük a választ:
Szerinted mit lehet csinálni a könyvvel, hogy ne legyen vizes?1. Tömören fogalmazzuk meg mire keressük a választ.
2. felváltva adjuk meg a válaszokat
3. tudatosan törekedjünk, hogy ne a sablonos válaszokat adjuk, hanem a gyerek lássa, hogy mi is merünk a "kockán kívül" gondolkodni. Ettől Ő is elkezd majd játszani a gondoloataival és igen érdekes megoldások születhetnek.
Lehetséges válaszok:
- Letöröljük egy ruhával/törölközővel (klasszikusan a szülő ezzel nyit)
- hajszárítóval megszárítjuk
Elég direkt és hétköznapi kapcsolat, azonban mivel a hajat behelyettesítette papírral, de az elvonatkoztatási képesség már tetten érhető
- betesszük a sütőbe!
Vegyük észre, hogy ez a válasz, bármilyen butusnak is hangzik, mivel mi tudjuk, hogy a papír valószínúleg elég/megpörkölődik, a gyerek részéről mégis nagyon komoly tudást és szintézist mutat:
- tudja, hogy a víz a melegtől elpárolog
- tudja, hogy a víz felszárításának módja a meleggel való kapcsolat
- tud mondani egy olyan eszközt a hétköznapokból amivel kapcsolatban valószínűleg soha nem látott ilyen működést, mégis megugrotta és összekötötte
- kitesszük a napra
- kitesszük a szélbe
Ez sem triviális, mert ehhez már tudnia kell, hogy a szélben pl. a ruhák jobban száradnak. Vagy van gyakorlati tapasztalata ez ügyben vagy meséltek neki erről. Itt is az elvonatkoztatás már jól látható.
- nem csinálunk semmit
- ....és még sorolhatnám.... ha megkérdezünk egy gyereket garantáltan tud mág mondani pár dolgot :)
Fontos!
Amennyiben van lehetőségünk a problémamegoldásokat kipróbálni, vagy konkrétan a problémát meg kell azonnal oldani akkor menjünk tovább. Ha csak, mint a fenti példában, elméletileg dolgozunk akkor itt hagyjuk is abba. A kisgyerekeknek nem kell még feltétlenül előre gondolkodni, terveznie, hogy mit tesz majd ha hazaér... Addigra ezernyi más gondolat jár majd a fejében, nem is biztos, hogy emlékszik már rá. Ráadásul, példánknál maradva, addigra a könyv lapjai rég meg is száradtak.:)
Folyt. köv - a lehetséges és lehetetlen szétválogatása; a probléma megoldása - az ötletek lefordítása konkrét feladatokká
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)