Tapintás és felismerés játékkal megtámogatva

Fontos, hogy a gyerekek fizikai érintkezés útján ismernek meg dolgokat. Például a szájukba veszik, fogdossák...

Ennek a készségnek a fejlesztésére mostanában megjelent elég sok játék. Mindnek az alapja az, hogy van egy minta amit a szemével lát, de nem nyúlhat hozzá és van annak egy párja amit nem lát, de a kezével érzékel.
Szerintem felesleges erre pénzt költeni, vannak sokkal értelmesebb játékok amik viszont megérik a pénzt.

Fejlődési sorrendbe nézzük mit is lehet otthon kezdeni.
Szükséges lesz hozzá egy fekete zacskó/zsák, vagy egy nagy, sötétszínű kendő.

1. Amikor a gyerek még pici (kb. 2 éves korig), ne törekedjünk a teljes azonosságra. Első körben az "archetipizálás" legyen a cél. Tehát nem kell a két tárgynak teljesen azonos méretűnek lennie, de a formának azonosnak kell lennie. Amikkel érdemes kezdeni: hengerek, kockák, téglatestek, labdák.
Elemek - alapból nálunk a fa építőkocka dobozból voltak az elemek. Aztán bonyolítottam a dolgot és duplo kockákat is bevettem a repertoárba. Az én gyerekem nagyon hamar rájött, hogy ha megszámolja a kis dudorokat a lego tetején a kezével akkor tökéletes egyezést tud produkálni, tehát viszonylag hamar ezek kikerültek, mert megunta.

2. Ahogy nő a gyerek úgy nehezítsük a dolgát. Nálunk a nehezítés a kiskanalakkal kezdődött. Ugyanis irgalmatlan mennyiségű kiskanalunk van. Valahogy vonzom őket :) Kikerestem a párokat, megdöbbentően kevés egyformánk van.... Itt már a kanál formája, a nyél hossza, esetleg a felirat is segít az azonosításban. Törekedjünk a teljes azonosság megtalálására, tehát tegyünk be a zsákba hasonló tárgyakat amik megtévesztik a gyereket. Pl. téglatesteknél több méretet. Ez nagyjából 3 és fél-4 éves korig lesz jó móka.

3. Eddig nagyon könnyű volt otthon reprodukálni a készleteket. Most jön a neheze. A gyerekek általában 4 éves koruktól kezdve általában már képesek a körvonalak alapján is felismerni a lényegében már csak 2D-s (valójában nem, mert vastag kartonon vannak, tehát van mélységük) dolgokat. Tehát vagy vegyünk készletet ahol általában vannak táblák rárajzolt tárgyakkal és ugyanazon tárgyak kivágott verziói. Ennek egyik hatalmas hátránya, hogy kb. 5-10 játszás után a gyerek már kívülről tudja a teljes készletet és felkerül a polcra porosodni.
Viszont némi türelemmel ugyanezen egyszerű rajzok simán elkészíthetőek otthon is. Akár egy már meglévő készlet továbbfejlesztéseként.
Fontos! A nézhető képet mindig rajzoljuk körbe valamilyen erős színű és vastag filccel! Ez azért szükséges, mert a gyerekek a körvonalakat még nem veszik olyan komolyan, mint mi felnőttek. Nekik nem egyértelmű, hogy hol vannak a határok. Ezzel a játékkal a percepció készség is jól fejleszthető, pont az ilyen vizuális segítségekkel. *

Szokás szerint, itt is több variáció lehetséges.
1. Keresünk szép, és egyszerű képeket. Nekem az alexandrások színezői (ahol egy oldalon 2-3 rajz van csak) jöttek be. Könnyű formák. Lefénymásolni két példányban (vagy netről vadászni, van dögivel és nyomtatni). Mindkét ábrát egy-egy nagyon vastag kartonra fel kell ragasztani, és az egyiket körbe kell vágni. Kész.
A tartósság ez esetben viszonylagos. Ha netán több gyereknek szánjuk, akkor érdemes átlátszó, öntapadós füzetborítóval, vagy tapétával "laminálni".

2. A második tartósabb, de sokkal macerásabb, nem vagyok benne biztos, hogy megéri a fáradtságot, igazából :)
Kép kiválaszt, kinyomtat/lefénymásol. Itt elég egy példány. Vágjuk ki.
Készítsünk só-liszt gyurmát vagy vegyünk elő levegőn száradó gyurmát. Nyújtsunk belőle kb 0,5-0,8 centis lapot, majd tegyük rá a kivágott képet. Rajzoljuk körbe, vágjuk ki gyurmából, hagyjuk megszáradni. Lehet kifesteni, hogy mégiscsak szebb legyen :) és az akrilfesték némi védelmet is nyújt az amortizáció ellen.
A képet utána itt is ragasszuk fel egy vastag kartonlapra.

*Ebben a játéktípusban a vizuális megtámogatás -hangsúlyos körvonal- és a kézzel történő manipuláció -tapogatja a zsákban a kezével- egymást erősítő ingerek. Kisebb gyerekekkel játszva, érdemes az ujjukat az első pár alkalommal a vastag vonalon körbevezetni, hogy kapjanak egy "képet" arról, hogy mit kell majd keresniük. A mozgáson keresztül könnyebben megértik, hogy mi az amit látnak.